Azt hiszem eld\u00f6nt\u00f6tted. Mit m\u00e1r annyian el\u0151tted megtettek. Elt\u0171nsz sz\u00e9p lassan az \u00e9letemb\u0151l te is. Egyszerre ritkulnak az \u00fczenetek, levelek. Azt\u00e1n j\u00f6nnek napok mikor alig \u00e9s tegnap m\u00e1r semmi. Eld\u00f6nt\u00f6tted mi lesz a legjobb. Elfogadom, belet\u00f6r\u0151d\u00f6k. M\u00e1r csak \u00fcress\u00e9g van napok \u00f3ta \u00e9s bizonytalans\u00e1g. Most legal\u00e1bb tudom mit v\u00e1lasztott\u00e1l.\u00a0<\/p>\r\n
Este munk\u00e1ba menet nem volt nyugv\u00e1som, t\u00f6bbsz\u00f6ri \u00e1tsz\u00e1ll\u00e1ssal \u00fajra a rakparton k\u00f6t\u00f6ttem ki hol m\u00e1r annyiszor j\u00e1rtam az ut\u00f3bbi id\u0151ben. Csak kicsit, csak ott legyek, ott hol k\u00f6zel \u00e9rezlek magamhoz m\u00e9g. Valahogy mindig hozz\u00e1d k\u00f6t\u0151d\u00f6tt az a hely pedig soha nem voltunk egy\u00fctt ott. Legal\u00e1bbis ebben az \u00e9letben nem. Este elmentem megint. Kellett. \u00c1lltam a rakparton, r\u00e1d gondoltam \u00e9s m\u00e1r nem tudtam s\u00edrni. M\u00e1r nincs mi\u00e9rt, ki\u00e9rt. V\u00e9ge lett. Hi\u00e1ba l\u00e1tszom er\u0151snek \u00e9s vid\u00e1mnak, nem vagyok. Most mikor \u00edrok kezdenek folyni a k\u00f6nnyek miket m\u00e1r nem tudtam, hogy lesznek. Iszony\u00fa \u00e9rz\u00e9s a hi\u00e1nyod. Nem megy, nem tudom tov\u00e1bb csin\u00e1lni n\u00e9lk\u00fcled halott vagyok. \u00d6mlenek a k\u00f6nnyeim \u00e9s bel\u00fcl sz\u00e9tmar a f\u00e1jdalom. Ez a v\u00e1ros b\u00e1rhol is j\u00e1rok m\u00e1r r\u00e1d eml\u00e9keztet. Tal\u00e1n mennem k\u00e9ne innen, tal\u00e1n m\u00e1shol jobb lenne \u00e9s nem j\u00f6nni ide vissza m\u00e1r. V\u00e9gletek vannak, hol t\u00falzottan vid\u00e1m, hol meg a legm\u00e9ly\u00e9n. Ez nem emberi \u00e9rz\u00e9s. F\u00e9lsz t\u0151lem azt mondtad, de v\u00e1laszt nem kaptam mi\u00e9rt. Mi\u00e9rt lehet f\u00e9lni t\u0151lem? Vagy csak magadt\u00f3l f\u00e9lsz, a saj\u00e1t \u00f6nz\u0151s\u00e9ged miatt, mert nem mersz, mert gy\u00e1va vagy.\u00a0<\/p>\r\n
\u00d6sszet\u00f6rtem most igaz\u00e1n megt\u00f6rtem. Nem tudom merre tov\u00e1bb, hogy csin\u00e1ljam. F\u00e1j. N\u00e9ha olyan er\u0151vel t\u00f6r r\u00e1m, hogy azt hiszem belehalok. Hi\u00e1ba bizonygatom magamnak m\u00e1r t\u00fal vagyok. H\u00e1t be kell l\u00e1ssam minden nap, hogy rohadtul hazudok magamnak is. Mert nem vagyok \u00e9s nem tudom mikor leszek. Egyetlen \u00f6lel\u00e9sed, \u00e9rint\u00e9sed.... A testem tov\u00e1bb \u00e9l \u00e9s csin\u00e1lja g\u00e9piesen, de a lelkem meghalt. Magaddal vitted. Ott van n\u00e1lad \u00e9s elt\u00f6rted, megt\u00f6rted. M\u00e1r nem lehet \u00f6sszeragasztani m\u00e1r s\u00e9r\u00fclt marad.\u00a0<\/p>\r\n
B\u00e1rmi is t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk, azt akarom, hogy tudd, mindig \u00e9letem legboldogabbjak\u00e9nt tekintek a veled t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151re \u00e9s nem b\u00e1nom egyetlen pillanat\u00e1t sem!<\/p>\r\n
Helena Winter<\/p>","type":"rich"}