Vers

Most állj meg!
Várj még egy kicsit!
Mondani szeretnék valamit úgy,
hogy ne téveszd össze a vággyal,
ami hevesen ég most bennünk!
Valamit úgy, hogy szavaimat,
ne csak a pillanat, bódító varázsa diktálja!
Ezt akarom érezni mindig, mindig!
Meztelenül térdelsz előttem,
oltalmazó kezeimmel tartom, gyönyörű arcod.
Jó érezni, ahogy markolsz és kapaszkodsz belém.
Mindent eláruló tekinteted,
boldogságod könnyfüggönyén keresztülhatolva,
mélyen ég bele tudatomba.
Annyira, hogyha egyszer utam végére érve,
végleg lehunyom szemeimet, akkor is velem lesz.
Ezt akarom érezni mindig, mindig!
Ne mozdulj még, kérlek, csak figyelj rám!
Van, ami ennél is fontosabb!
Látni és szinte tapintható módon érezni törékeny lelkedet.
Ahogy vezérel az őszinte szereteted.
Ahogy látod a világot, ha akarod, az én szemeimmel.
Ahogy hagysz álmodni, ha arra van szükségem.
Ahogy megrázol és felébresztesz, ha kell.
Ahogy ha messze vagy tőlem, akkor is velem vagy.
A magasság ahová felemelsz, ahová felemeljük egymást.
Szeretlek csak így, kicsi piros szívecskék nélkül!
Tisztán és őszintén!
Most te térdelsz előttem meztelenül és mégis,
én vagyok az, aki megtenne érted mindent!
Csak így, kicsi piros szívecskék nélkül!
Most nem kell már több szó!
Vége a mozdulatlanságnak…
Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK