Itt vagyok ismét, egyedül.
A szürke falak között, ebben a régi
szobában.
Az ajtó, amin beléptem, bezárult
mögöttem.
Többé nem megyek már vissza.
Mindenen át, önerőmből, eddig
jutottam.
Megtorpantam és úgy várom, hogy
most te nyiss!
A szoba túloldalán a többi ajtó, ki –
ki nyílik ugyan,
de egyedül, már nincs erőm és
bátorságom belépni rajtuk.
Most neked kell tenned, ha van
benned akarat!
Ha az egyik ajtó mögött te vagy,
mond, te ki tudod nyújtani a kezed?
Tudsz tenni egy lépést végre, te is
felém?
Vagy még mindig azt várod, hogy
csak én menjek?
Volt idő, amikor bátran mentem oda,
de mára elfáradtam.
Most neked kell tenned, ha van
benned vágy!
Szeretném, ha nem mindig csak én
tennék érte!
Mond, te ki tudod nyújtani a kezed?
Tudsz tenni egy lépést végre, te is
felém?
Gyere, ne csak állj ott és kiabáld!
Gyere, fogd meg a kezem és vigyél
magaddal!
Gyere, érints meg, már az is elég!
Egy ajtó ismét kinyílt. Én megtettem
a lépéseket feléd.
Mond, tudsz tenni egy lépést te is
felém?
Mond, te magaddal tudsz vinni?
Magaddal viszel?
Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK