Megbocsátottam a
megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni a
nélkülözhetetlen embereket és
elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból,
okoztam csalódást és csalódtam
olyanokban, akiktől sosem vártam
volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak
és nevettem mikor már nem
bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de
sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy
szerettek, de én nem tudtam
visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól,
habzsoltam a szerelmet,
esküdtem örök hűséget, de volt,
hogy teljes erővel mentem fejjel
a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy
fényképalbum lapozgatása
közben és felhívtam valakit csak
azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly,
hogy szerelmes legyek.
Sokszor érzetem, hogy meghalok
a vágytól és féltem elveszítek
valakit, aki nagyon fontos
számomra, a végén mégis
elveszítettem.
De túléltem! és még most is
Élek!
Az életet nemcsak túlélem és
Neked sem ajánlom, hogy ezt
tedd.
Élj!
A harcba elszántan kell menni,
az életet szenvedélyesen
átölelni, emelt fővel veszteni és
merészen győzni, mert a világ a
bátraké és az élet túl sokat ér
ahhoz, hogy jelentéktelenné
váljon.
Charlie Chaplin