“Szeretnélek boldoggá tenni, amiért
fényem lettél a sötétségben. Az
enyémnek akarlak tudni, és a tiéd
szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál
minden ébredésemkor az első, a halálos
ágyamon pedig az utolsó, akit látok.
Szeretném, ha ezentúl minden kellemes
és kellemetlen emlékünk közös volna,
amelyeket hosszú évek múltán, a
kandallónkban lobogó lángokon
merengve, nosztalgiázva idézhetünk.
Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz.
Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít,
és aki mellett mindezek ellenére attól
sem félek, hogy jelentéktelen ember
maradhatok.” (Részlet az Aktusból)
Jóóó könyv….. 😀