Azt hiszem eldöntötted. Mit már annyian előtted megtettek. Eltűnsz szép lassan az életemből te is. Egyszerre ritkulnak az üzenetek, levelek. Aztán jönnek napok mikor alig és tegnap már semmi. Eldöntötted mi lesz a legjobb. Elfogadom, beletörődök. Már csak üresség van napok óta és bizonytalanság. Most legalább tudom mit választottál.
Este munkába menet nem volt nyugvásom, többszöri átszállással újra a rakparton kötöttem ki hol már annyiszor jártam az utóbbi időben. Csak kicsit, csak ott legyek, ott hol közel érezlek magamhoz még. Valahogy mindig hozzád kötődött az a hely pedig soha nem voltunk együtt ott. Legalábbis ebben az életben nem. Este elmentem megint. Kellett. Álltam a rakparton, rád gondoltam és már nem tudtam sírni. Már nincs miért, kiért. Vége lett. Hiába látszom erősnek és vidámnak, nem vagyok. Most mikor írok kezdenek folyni a könnyek miket már nem tudtam, hogy lesznek. Iszonyú érzés a hiányod. Nem megy, nem tudom tovább csinálni nélküled halott vagyok. Ömlenek a könnyeim és belül szétmar a fájdalom. Ez a város bárhol is járok már rád emlékeztet. Talán mennem kéne innen, talán máshol jobb lenne és nem jönni ide vissza már. Végletek vannak, hol túlzottan vidám, hol meg a legmélyén. Ez nem emberi érzés. Félsz tőlem azt mondtad, de választ nem kaptam miért. Miért lehet félni tőlem? Vagy csak magadtól félsz, a saját önzőséged miatt, mert nem mersz, mert gyáva vagy.
Összetörtem most igazán megtörtem. Nem tudom merre tovább, hogy csináljam. Fáj. Néha olyan erővel tör rám, hogy azt hiszem belehalok. Hiába bizonygatom magamnak már túl vagyok. Hát be kell lássam minden nap, hogy rohadtul hazudok magamnak is. Mert nem vagyok és nem tudom mikor leszek. Egyetlen ölelésed, érintésed…. A testem tovább él és csinálja gépiesen, de a lelkem meghalt. Magaddal vitted. Ott van nálad és eltörted, megtörted. Már nem lehet összeragasztani már sérült marad.
Bármi is történik velünk, azt akarom, hogy tudd, mindig életem legboldogabbjaként tekintek a veled töltött időre és nem bánom egyetlen pillanatát sem!
Helena Winter
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: