LOPOTT ÓRÁK
Nem látom a jövőt,
Sem az enyém, sem a tiéd.
Sosem veszett még ennyire a ködbe!
Szeretjük egymást, mégsem lehetünk
együtt.
Az élet, az a nagy játékos, miért ír ilyen
történeteket?
Nem lehet miénk a reggel és
nem ébredhetünk együtt.
Lopott órák csak, mit együtt tölthetünk.
Szeretlek téged és te is szeretsz engem,
de ebben a gonosz világban csak az a
pár óra lehet a miénk.
Vagy talán, nem is a világ gonosz?
Mi vagyunk, akik aljas, hazug módon
találkozunk.
Mi vagyunk, akik csalunk és
másokat bántunk azzal, ha együtt
vagyunk.
Bűntársak vagyunk…
Nem látom a jövőt, de félek!
Valahol tudjuk: Ez nem tarthat örökké!
Az élet már akkora gátakat emelt közéd s
közém,
amik miatt, ebben a világban nem
lehetünk egymáséi!
Ha tudnám, megállítanám az időt!
Inkább maradjon minden így, vesszen
csak ködbe az a jövő!
Nem akarom látni, nem akarom tudni!
Nem akarlak elveszíteni!
Vincent & Vincent