Néha csak meghalok legbelül… Nem tart
sokáig. Az érzés elhatalmasodik rajtam,
átjárja minden egyes sejtemet, majd
ahogy jött távozik. Én csak térdelek a
porban, szipogva, levegő után kapkodva,
mint akin átment egy tornádó. Majd
mosolyt festek az arcomra, felállok,
leporolom a ruhámat, és megyek tovább.
Viszont ott marad valami a porban
mögöttem… A lelkem egy darabja…