Találkozás

Rossz kedved van és magányos vagy. Felmész az oldalra hátha találsz egy értelmes embert beszélgetni. Mást nem akarsz csak egy emberi hangot, aki nem rúg beléd. Belépsz és pár perc múlva újdonságként jönnek az üzenetek. Emberektől. Beszélgettek, de nem fog meg egyik sem. Untatnak. Aztán jön egy levél. Estivustól. Határozott elképzelésekkel. Hm gondolod még helyesen is tud írni ami valljuk be sok embernek itt nehezére esik. Elkezdtek beszélgetni, kiderül egyre vágytok. Törődésre, mert magányos lelkek vagytok. Nem vársz semmit csak jól esik a beszélgetés. Telnek az órák és megismeritek lassan a felszínt. Más helyszínen folytatjátok hisz jól esik mind a kettőtöknek. Éjszakába nyúlóan beszéltek, de még nem elég. Még szeretnétek. Másnap folytatódik és már hetek óta beszéltek. Minden áldott nap. Egyszer eltűnik. Nem érted és megzavarodsz hisz olyan jó volt olyan más. Ráírsz és rövid idő múlva jön a válasz, nem tudtam írni ne haragudj. Este folytatjátok és ott vagytok hol abbahagytátok pár napja. Már mindig várod, hogy írjon hisz érzed jelentenek valamit. Látod az arcát, szemeit a képekről miket küldött. Szemei tisztaságot sugároznak, békét és megnyugvást ígérnek. Bizonytalan, esetlen szavaidat ő erősíti meg. Ő ad erőt a tovább lépéshez. Pár nap után érzed a lelkeitek már rég találkoztak egymással, talán előző életetekben. Most jött el a pillanat mikor megértetek rá, hogy beteljesüljön az ezer éves bolyongás míg kerestétek egymást. Telnek a napok és már egyre biztosabbak vagytok, igen ő az, rá vártál eddig. A sok fájdalom szertefoszlik, a szívedről lekerül a nagy súly, már csak éreznéd. Éreznéd, hogy ő is így érez. Lelke rezdüléseit mikor nem érinted még csak érzed. Mikor eljön a találkozás izgatott vagy és gyomrodban feszít valami belülről. Érzed robbanni fog. Máskor meg repdes bent, mint lepkeszárnyak a lámpa körül. Megbeszélitek a helyet és az időt és kétségek tömbkelegével találod magad szemben. Mi van, ha nem tetszek? Mi van, ha nem ilyennek képzelt?

Aztán eljön a perc és te ott állsz már előtte. Még messze tőled, de szemeitek már találkozott. Felismert és te is őt. Csillog a szeme az örömtől, hogy láthat. Megáll előtted, nézitek egymást és magához húzva annyit suttog csak: Végre itt vagy!

Helena Winter