Az életről

“A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert… Tovább »

“Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet, a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.” (Wass Albert)... Tovább »

Most állj meg! Várj még egy kicsit! Mondani szeretnék valamit úgy, hogy ne téveszd össze a vággyal, ami hevesen ég most bennünk! Valamit úgy, hogy szavaimat, ne csak a pillanat, bódító varázsa diktálja! Ezt akarom érezni mindig, mindig! Meztelenül térdelsz előttem, oltalmazó kezeimmel tartom, gyönyörű arcod. Jó érezni, ahogy markolsz és kapaszkodsz belém. Mindent eláruló… Tovább »

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt. Mark Twain... Tovább »

Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat. Dsida Jenő... Tovább »

Amíg nem vagy teljesen a legalján, amíg nem értékeled amid van és csak immel-ámmal akarsz valamit. Persze megteszel így is mindent és csodás és varázsos, de nem vagy benne teljesen és sokszor rossz gondolataid támadnak. Addig elvesztesz mindent. Aki tudja és érzi mi a hála az tudja miről beszélek. Hogy megértsd… Van valamid ami tetszik,… Tovább »

Itt vagyok ismét, egyedül. A szürke falak között, ebben a régi szobában. Az ajtó, amin beléptem, bezárult mögöttem. Többé nem megyek már vissza. Mindenen át, önerőmből, eddig jutottam. Megtorpantam és úgy várom, hogy most te nyiss! A szoba túloldalán a többi ajtó, ki – ki nyílik ugyan, de egyedül, már nincs erőm és bátorságom belépni… Tovább »

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam… Tovább »

“Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod,… Tovább »

Fiatal s vén vagyok egyszerre, Bölcs és legalább annyira bolond Nem törődöm semmivel, mégis minden érdekel Anya vagyok és úgyszintén Apa Felnőtt és gügyögő gyerek Egy szeméttel tele zsák Melybe néhány gyöngyszem is került. Egy nemzet fia a sok közül A legnagyobb vagyok és a legkisebb A széllel távozom, megrázom ősz fürtjeimet a kelő nap… Tovább »